|
Kedves Barátaink!
 Missziói Központunk immáron az ötödik szállítmányt indította el
Felsőzsolcára.
Úgy érezzük, kezdeményezésünk egyre nagyobb tömegeket szólít meg.
Az elküldött adományok értéke lassan meghaladja a 1.5 millió forintot.
Néhány fotót és pár gondolatot szeretnénk közkinccsé tenni, ha tudjátok
továbbítsátok barátaitoknak!
Atyafiságos köszöntéssel:
Bikádi László Károly
lelkész
és a Pap Gábor Missziói Központ csapata
Jónak lenni jó
Ezt
tanítom a kisfiamnak és hiszek is benne, de oly könnyű
ezt elfelejteni. Most, hogy hetek óta gyűjtjük a
felsőzsolcaiaknak az adományokat, - idegileg, szellemileg, és
testileg fáradtan -, naponta csodák történnek
velünk.
Amikor
a hétköznapok taposómalmában beszélünk
szeretetről, összetartozásról, az elvekről,
melyek formálják életünket, - amikor csupán
szó a szeretet -, az ember elszürkül, nem lesz
rossz, de jó sem. Üres, fásult, jelleg- és
néha jellemtelen. A belső értékek eltűnnek, a
cselekedetekre váltott hit ritka pillanatokra korlátozódik
csupán. Uniformizálódunk, elszürkülünk.
Három
hete mi újra látjuk a csodát. Most, hogy
gondolkozás és mérlegelés nélkül
csak a segítségnyújtásra. Diakóniai
feladatok helyett az adni és segíteni tudásra
összpontosítunk, visszatért életünkbe
az Istentapasztalás.
Tegnap
közölték, hogy az autó, ami a
segélyszállítmányokat vinné még
legalább két hétig munkaképtelen. Öt
perccel később egy budapesti kft kérés nélkül
ajánlotta fel, hogy segít ingyen szállítani.
Pár
napja azon sopánkodtunk, hogy nem tudunk mit adni a
rászorulóknak, nincs senki, aki adna a feleslegéből
azoknak, akiknek mindenük odaveszett. Ma egész délelőtt
hordtuk az adományokat Missziói központunkba. Só,
liszt, cukor, víz, szappan, fertőtlenítő, szekrény,
heverő, dunyha, gáztűzhely, mosógép,
mikrohullámú sütő, ruha, játék,
felsorolni sem lehet.
„Van
Isten!” Újabb 24 m3 segély. Érdemes jót
tenni, mert társakra lelünk általa.
Fáradtan
nézem a meccset, ma is elindítottunk egy teherautót.
A trianoni hiénák szenvednek és Dél-Afrika
csapata példát ad nekik összetartozásból,
csapatszellemből.
Egy
csapatban focizunk Hajmáskériek és
Felsőzsolcaiak. Az élet mérkőzésében
szorongatottaknak mi viszünk reményt és hitet,
kisegítünk, mert hál’ Istennek van miből.
Hátvédek, hátország vagyunk nekik, akik
küzdöttek és harcoltak, legények voltak a
gáton. A víz áttört a kapun, de elvonult,
most összekapaszkodunk együtt építkezünk,
s mi - akik együtt tudtunk sírni - együtt tanulunk
most nevetni is. Nevetni, és meglátni a csodát
egy pohár tiszta vízben, egy nyugodt pillanatban, egy
simogató kézben és az el nem múló
Isteni Gondviselésben.
Ma
boldogan térünk nyugodni, mert tudjuk sokak napját
szépíti meg majd, kézzelfogható
szeretetünk érkezése.
A további képek megtekinthetők a fotógalériában.
|