Kedves Barátaink!

Missziói Központunk immáron az ötödik szállítmányt indította el Felsőzsolcára.

Úgy érezzük, kezdeményezésünk egyre nagyobb tömegeket szólít meg.

Az elküldött adományok értéke lassan meghaladja a 1.5 millió forintot.

Néhány fotót és pár gondolatot szeretnénk közkinccsé tenni, ha tudjátok továbbítsátok barátaitoknak!

Atyafiságos köszöntéssel:

Bikádi László Károly
lelkész
és a Pap Gábor Missziói Központ csapata

Jónak lenni jó

Ezt tanítom a kisfiamnak és hiszek is benne, de oly könnyű ezt elfelejteni. Most, hogy hetek óta gyűjtjük a felsőzsolcaiaknak az adományokat, - idegileg, szellemileg, és testileg fáradtan -, naponta csodák történnek velünk.

Amikor a hétköznapok taposómalmában beszélünk szeretetről, összetartozásról, az elvekről, melyek formálják életünket, - amikor csupán szó a szeretet -, az ember elszürkül, nem lesz rossz, de jó sem. Üres, fásult, jelleg- és néha jellemtelen. A belső értékek eltűnnek, a cselekedetekre váltott hit ritka pillanatokra korlátozódik csupán. Uniformizálódunk, elszürkülünk.

Három hete mi újra látjuk a csodát. Most, hogy gondolkozás és mérlegelés nélkül csak a segítségnyújtásra. Diakóniai feladatok helyett az adni és segíteni tudásra összpontosítunk, visszatért életünkbe az Istentapasztalás.

Tegnap közölték, hogy az autó, ami a segélyszállítmányokat vinné még legalább két hétig munkaképtelen. Öt perccel később egy budapesti kft kérés nélkül ajánlotta fel, hogy segít ingyen szállítani.

Pár napja azon sopánkodtunk, hogy nem tudunk mit adni a rászorulóknak, nincs senki, aki adna a feleslegéből azoknak, akiknek mindenük odaveszett. Ma egész délelőtt hordtuk az adományokat Missziói központunkba. Só, liszt, cukor, víz, szappan, fertőtlenítő, szekrény, heverő, dunyha, gáztűzhely, mosógép, mikrohullámú sütő, ruha, játék, felsorolni sem lehet.

„Van Isten!” Újabb 24 m3 segély. Érdemes jót tenni, mert társakra lelünk általa.

Fáradtan nézem a meccset, ma is elindítottunk egy teherautót. A trianoni hiénák szenvednek és Dél-Afrika csapata példát ad nekik összetartozásból, csapatszellemből.

Egy csapatban focizunk Hajmáskériek és Felsőzsolcaiak. Az élet mérkőzésében szorongatottaknak mi viszünk reményt és hitet, kisegítünk, mert hál’ Istennek van miből. Hátvédek, hátország vagyunk nekik, akik küzdöttek és harcoltak, legények voltak a gáton. A víz áttört a kapun, de elvonult, most összekapaszkodunk együtt építkezünk, s mi - akik együtt tudtunk sírni - együtt tanulunk most nevetni is. Nevetni, és meglátni a csodát egy pohár tiszta vízben, egy nyugodt pillanatban, egy simogató kézben és az el nem múló Isteni Gondviselésben.

Ma boldogan térünk nyugodni, mert tudjuk sokak napját szépíti meg majd, kézzelfogható szeretetünk érkezése.

A további képek megtekinthetők a fotógalériában.

Egy település polgármester nélkül…

Megjöttünk. Tizenkét órai utazás és munka után végre asztalhoz ültem, egy tányér meleg leves és egy pohár bor. Egyszerű vacsora, de ahol jártunk ott ez elképzelhetetlen luxus. Furcsa ezt leírni a XXI. század elején, de igaz. Az árvíz levonulta után lett igazán katasztrófa sújtotta terület Felsőzsolca.

Összedőlt házak, már sírni sem tudó tulajdonosokkal, felnyitott tetejű autók, amiknek sár van az utasterében, szőnyegek, és ruhák kiteregetve mindenütt. A tegnapi gátak, ma bűzlő homokzsákok csupán, a tegnapi vízszörnyeteg, ma vízátfolyás, mely szúnyoglárvák milliárdjait dajkálja és kész a fertőző miazmákat a védekezésben megfáradt emberekre zúdítani. Egy asszony talicskában tol két üveg vizet, egy kenyeret, és némi lisztet. Vajon hány ember mai megélhetése ez? Vajon, ha nem hal éhen, és nem őrül bele a veszteségbe, ha nem viszi el a kitörni kész járvány, tud e még szeretettel nézni falujára, és a Sajóra, ami lassan kicsiny patakká szelídül?

Vajon, hol a polgármester? Hol vannak a közmunkások? Ki szervezi meg a kárenyhítést? Vajon ki tartja most a frontot, mikor én a levesemet eszem? – ezek a gondolatok kavarognak bennem, míg fáradt tagjaimat pihentetve soraimat írom, és kérem:

Segítsenek!!!

Nem nekem. Nem a segélyszervezeteknek, hanem a bűzös létől szabadulni vágyó, víz és villany nélkül maradt embereknek. Az édesanyának, aki sírva köszönte meg a segély pelenkát, mert két napja már csak kétes tisztaságú rongyokba tudta becsavarni kisdedét. Gabinak az elcsigázott civilnek, aki polgármester, jegyző, és mindenki más nélkül is menti a falut.

Magunknak segítsünk, mert nem nézhetünk többé tükörbe ha veszni hagyjuk embertársaink.

Önöknek nincs orrában a bűz, a TV nem közvetíti az őrület határán lévő emberek tekintetét, és nem hallják az önfeladás határán lévő emberek keserű szavát. Ülnek a TV előtt, kortyolják sörüket a közel 40 fokban, ebédelnek, vagy kirándulnak, akárcsak én…

… de közben bűzös lében fortyogó szúnyoglárvák milliárdjai készülnek megfosztani egészségüktől, életüktől azokat, akiknek már semmilyük sem maradt…

2010. 06. 11.

Bikádi László

További fotók itt tekinthetők meg.

Az elúszott életek helyett…

Kedves Barátaink!

Ezekben a percekben sokak álmait viszi magával a Bódva a Hernád és sok más eddig jámbornak ítélt patak…

Nem tudunk elsőként menteni, de átgondoltan igen épp ezért célzottan szeretnénk kérni, a segíteni tudó és akaró testvéreinktől! Nem először megyünk árvíz sújtotta embereknek segíteni ( 2000 2002, 2005, 2006)

Mire van most a legnagyobb szűksége azoknak, akiknek mindenét elvitte, vagy épp viszi a víz?

• Meleg takarók, hálózsákok

• Vízálló ruhák minden fajtája, gumicsizma

• Sátrak

• Fertőtlenítő szerek

• Vény nélkül kapható gyógyszerek

• Élelmiszerek

• Egyszerűbb háztartási eszközök

• Építéshez elektromos háztartási kisgépek (fúrótól, hűtőn keresztül, a TV-ig minden)

• Kerti kisgépek, eszközök

• Felesleges megmaradt csempe, járólap (csak ha min 10 m2 egyforma)

• Pelenkák, tisztítókendők, bébi tápszerek

• GYERMEKJÁTÉKOK, ISKOLAI ESZKÖZÖK (a gyerekek szenvedik meg legjobban a veszteségeket)

• Minden amiből van kettő, vagy már modernebbet vettünk és porosodik otthon, bár használható

• És természetesen pénzbeli adományokra, melyet a helybéli lelkészeknek személyesen adunk át!

Az adományokat Hajmáskéren a Rákóczi u. 24 alatti iskolaépületben gyűjtjük, illetve a Szentgál és Vidéke Takarékszövetkezetnél vezetett 73600077-15705938 számlára várjuk.

Az adományok átadásáról a www.istentisztelet.net oldalon számolunk be.

A Veszprémi Református Egyházmegye Pap Gábor Missziói Központja és a Sólyi Virtuális Egyházközség nevében

Bikádi László Károly

Lelkész

30-5455-266