Presbiterképzés, Kádárta, 2010. március 27.

„A teljes Szentírás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, felkészítve minden jó cselekedetre” (2Tim 3,16) Ezzel az Igével hívogatta a tanulni vágyó presbitereket a meghívó, akik érkeztek is szép számmal a március végi kádártai presbiterképzésre.

Miután megtöltöttük a termet, áhitattal indult a program. Szívünkhöz szólt az Ige: „Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni… De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.” (2Móz 18) Wessetzky Szabolcs házigazda lelkipásztor úr szavai békét, megoldást és bíztatást adtak a sokszor valóban kimerült, fáradt, sokat magára vállaló hallgatóságnak.

A fiatal gyulafirátóti konfirmandus az V. úrnapi kérdéseket olvasta fel a Heidelbergi Kátéból. „Mivel tehát Istennek igazságos ítélete szerint megérdemeljük az ideig és örökké tartó büntetést, van-e valami lehetőség arra, hogy megszabadulhassunk e büntetéstől és ismét kegyelembe juthassunk?”... Örökké élő, elgondolkodtató kérdések, és örökké érvényes válaszok.

Egy elfeledett éneket, az énekeskönyvünk 235. énekét eleveníthettük fel Koós Anita, kádártai kántor útmutatásai alapján. Majd egy húsvéti ének következett: „Paradicsomnak te szép élő fája” (337).

A közös éneklés után komolyabb témába vágtunk. Kuti Géza esperes úr előadását hallgattuk a Tízparancsolat és a Hegyi Beszéd összevetéséről. Az esperes úr egy ígérettel kezdte az előadást: ha van még olyan gyülekezet a megyében, ahol még nem ismerik a Presbiteri Szövetség Presbiteri füzeteit, annak az Egyházmegye ajándékba ad ilyen füzeteket. Így azok sem maradnak majd ki a képzésből, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak Kádártán és a többi helyszínen jelen lenni.

A mindennapi élethez szokott hallgatóságnak talán száraznak, túlontúl is tudományosnak tűnhetett volna az előadás eredeti, írott formája, de az esperes úr sajátos, figyelmes, szemléltető előadásmódja feledtette velünk, hogy a tanulás nyűgös kötelesség lenne. Szemléletes példáin keresztül szinte észrevétlenül íródtak belénk a Szentháromságról, az etikáról, a felekezetek közötti eltérésekről és a kegyelemről szóló tanítások. „A férfi a teremtés koronája” - hangzott el felvezetésként az egyik szemléltető példához. - „Nem minden helyzetben” - hallottuk a viccelődő választ a közönség soraiból. Elindultunk az erdélyi reformátusok biblikus köszöntésétől: „Békesség Istentől!”, benézhettünk egy-egy dunántúli templomba, elolvashattuk az ott található feliratokat „Ő szólt és lett”, gondolatban beleolvashattunk Mózes kőtábláiba és szívünk hústábláiba. Megérinthetett Isten legfőbb ajándéka, a kegyelem: „kegyelemből tartattatok meg, hit által”, és ráébredhettünk arra, hogy a mi életünknek már van célja. De vajon képesek vagyunk-e az engedelmességre?... Albert Schweitzer életpéldáján érthettük meg, mit is jelent számunkra a „ne ölj!” parancsolat.

Azután a Tízparancsolat és a Hegyi Beszéd különbözőségéről hallhattunk. Nem pontról pontra, ahogyan egy közelről, nagyítóval vizsgálódó régész tette volna, hanem Jn 3,16 fényében: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Elindulhattunk Ádám és Éva első engedetlenségétől, az egymásra mutogatástól, és megtudhattuk, hogy „a gondolkodó emberek ismerik az etikát”. Mindenki tud gondolkodni, és mégis vannak, akikre mi mondjuk, hogy „elment az eszed?!”, még Pál is kifakad: „esztelen galaták!” Mi, felelős gyülekezeti tagok, presbiterek, ne legyünk ilyenek! Mi ismerjük, mit jelent az evangélium.

Jézus Krisztus szent élete, ártatlansága, ereje, példamutatása a megbocsátásban, - az új és örök élet amit számunkra elhozott és ajándékoz, már a régi Tízparancsolatot is az örökélet fényében tünteti fel. Ezért az evangélium szerint értelmezzük most már inkább, mint tiltásként. Mi már „nem ölünk”, „nem lopunk”, mert önmagunkra nézve ezeket kötelezőnek tarthatjuk. Így jutunk el oda, hogy a Tízparancsolat „tíz segítségnyújtássá lesz az emberré válás útján”. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” - áll Jakab levelében. „Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.” - fejeződik be Jézus megkísértésének története. „Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában”. Mi, presbiterek, ilyen oszlopai vagyunk a gyülekezetinknek – emlékeztetett bennünket Kuti Géza.

Ezért, ne aggodalmaskodjunk – ahogy az előadás megrázó életpéldája is erre bíztat, és vigyázzunk, nehogy „autonóm”, azaz öntörvényű emberekké váljunk, amint a másik élettörténet rávilágít. Így „kősziklára épített házunk” lehet, és megérthetjük, mit is jelentenek a Hegyi Beszéd boldogmondásai. A boldogmondásokkal ért véget az esperes úr előadása. Őt a felkészült presbiterek hozzászólásai követték.

Ezután egy rövid kitekintést hallhattunk a hajmáskéri Pap Gábor Missziói Központ újszerű, közösségépítést és művelődést támogató pályázatokra alapozó missziós megoldásairól.

A hosszú, tartalmas délelőttöt szeretetvendégség zárta, rengeteg finomsággal, amit ezúton is köszönünk a kádártai háziasszonyoknak.

A délutáni előadást Kovács Dániel, a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának igazgatója tartotta. Témája felölelte a gimnázium életének szinte valamennyi területét. Első kézből kaphattunk képet így egy bentlakásos egyházi oktatási intézmény speciális élethelyzeteiről, gondjairól és sikereiről. Súlyos kérdések kerültek terítékre. Hogyan tud egy a református értékrendhez hű intézmény minduntalan alkalmazkodni a szinte egymást érő törvénymódosításokhoz? Hogyan oldják meg a különböző felekezetek együttélését, hitoktatását? Hallhattunk sávos hittanórákról, de hallhattuk azt is, hogy mennyire nem lehet elválasztani a lelkészt, a hívő embert a magyar- vagy történelemtanártól. „Hogyan lehet a Himnuszt értéksemlegesen tanítani?!” - teszi fel a költői kérdést korunk hitben elkötelezett és nemzetéhez hű tanára. Élet a református eszményképek és korunk fiatalságának széttöredezett élete közti ellentmondásban. Harc azért, hogy ezek a fiatalok a szeretet forrásává váló kapcsolatokat találjanak ebben a változó világban.

Az előadást Vági Ilona bizonyságtétele követte, melyben versben beszélt arról, hogyan szabadította meg őt az Úr lelki válságából.

A napot imaközösség zárta, melyben hálát adhattunk ezért a napért, és áldást kérhettünk minden testvérünkre.

Várjuk presbitereinket és tanulni vágyó gyülekezeti munkatársainkat a következő alkalomra is, mely 2010. április. 24-én, szombaton Balatonarácson kerül megrendezésre.

(Horváth Gabriella)