Áldás, Békesség!

Kedves lelkészek, tisztelt gyülekezet!

Az idén ünnepeljük az első teljes magyar nyelvre fordított Biblia –a Vizsolyi Biblia-kinyomtatásának 420.évfordulóját. Ennek tiszteletére visszaépítjük eredeti szépségében az ország első XVI. századi működő nyomtatóműhelyét. Szeretnénk meghívni Önt és a tisztelt gyülekezetet vendégségbe a vizsolyi templommal szemben lévő Rákóczi kúriába, ahol egy fél órás roppant tanulságos és szórakoztató interaktív színházi előadás alatt megismerhetik a Biblia keletkezésének történelmi és technikai hátterét, ami elmélyíti a templomban látottakat és hallottakat. Minden egyéb információért kattintson a következő internetes oldalra: www.vizsolyvendeg.hu . Ha Ön is úgy ítéli meg, hogy ez a munka mások figyelmére is méltó, akkor kérem, küldje tovább az oldal címét az Ön által ismert címekre is, hogy terüljön minél nagyobb körben ennek az évfordulónak a híre.

Tisztelettel

Daruka Mihály a Vizsolyi Biblia nyomtatás házának vezetője

Emlékeztünk a győzelemre

Annyi gond és baj között üde színfolt volt a megemlékezés 2010. január 9.-én a Debreceni Kistemplomban a Protestáns Pátens elleni tiltakozás 150. évfordulóján.

Protestáns Pátens? Emlékszem tanultuk, de mi is volt ez valójában? Egy véreskezű uralkodócsalád magyarellenes rémtetteinek egyike. Egy próbálkozás, hogy a túlságosan is nemzeti gondolkodású protestáns magyarokat az 1849-es Világosi Fegyverletétel után megtörjék lélekben is.

„protestáns pátens, 1859. szept. 11.-1860. máj. 1.: az állam és a protestáns egyházak viszonyát szabályozó császári rendelet. - A IX. 1: kelt és IX. 11: kiadott, 58 szakaszból álló ~ és a 10 részből és 147 §-ból álló min. rendelet átértelmezte az 1791:XXVI. tc-et, s a prot. egyh-ak önigazgatását szinte a megszüntetésig korlátozta. Az egyházakat áll. irányítás alá helyezte azzal, hogy tisztségviselőik, lelkészeik, sőt falusi tanítóik megválasztása utáni hivatalba iktatásukat a kormányhatóságoktól tette függővé (azok azt 30 napon belül kifogásolhatták). 6 évente, minisztériumi összehívással zsinatot tarthattak, határozataik uralkodói jóváhagyást kívántak. - A cs. önkény újabb megnyilvánulását az érdekeltek egyöntetűen visszautasították, a tiltakozás nemz. méreteket öltött.” (M.K.L.)

Egyházunk büszkén vallhatja ma is, hogy a zsarnok kormány jogtipró pátensét kihirdettetni csupán 25 lelkész volt hajlandó, de végrehajtatni nem sikerült egyetlen református gyülekezetben sem. Sőt a pátens elleni tiltakozás mely 1960. január 11.-én a Debreceni Kistemplom falai között teljesedett ki május 15.-re elérte, hogy I. Ferenc József császári kéziratában visszavonta.

A debreceni eseményekre emlékezve főtiszteletű Bölcskei Gusztáv püspök – igehirdetésében - figyelmeztetett az egyház közéleti felelősségére és a jelenkorban való helytállás szükségességére. ( Az igehirdetés meghallgatható/letölthető a www.istentisztelet.net oldalon.)

Dr. Hörcsik Richárd előadásában megvilágította múltunk egy olyan eseményét, mely akár egy vér nélkül megnyert szabadságharcnak is tekinthető egyházunk szempontjából. (Letölthető a www.istentisztelet.net oldalról.)

Az ünnepi istentisztelet minden egyes résztvevője hálás szívvel mondhatott köszönetet az eseményt követő állófogadáson Papp Tibor lelkipásztornak és a gyülekezetnek, hogy emlékezve emlékeztettek minket hitvalló őseinkre és az őrálló kötelességére a jelenben:

Hisz létezik e komolyabb és tökéletesebb misszió, mint mikor mindent készek vagyunk feláldozni hitünkért, és egyházunkért, szembe fordulva az egész világgal, ha kell?

/Bikádi László Károly – missziói előadó/

Az eseményről készült fotók megtekinthetők a fotógalériában:  http://veszpremimisszio.hu

Előadás a Magyar Református Gyermekvédelmi és Nevelőszülői Hálózatról

Balatonalmádi-Vörösberény, 2009. december 17 18:00

„Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért,
az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be,
hanem azt, aki engem elküldött.” (Mk. 9:37)

Csütörtök este egy különleges előadásnak adott helyet a vörösberényi református gyülekezet. Horváthné Váradi Ildikó református diakónus, a Magyar Református Gyermekvédelmi Szolgálat Nevelőszülői Hálózat országos szakmai koordinátora ismertette a hálózat munkáját a környékről érkező érdeklődőknek.

Az elmúlt rendszerben, ötven évet váratott magára, míg végre lehetőséget kapott az egyház arra, hogy vészhelyzetből kimenekített gyermekeknek új esélyt, családot, biztonságot adjon. A lehetőség azonban nem lett volna elég önmagában. Kellett valaki, akinek szívügye a gyermekek megmentése, akinek szívügye, hogy az egyház betöltse hivatását ezen a területen is. Horváthné Váradi Ildikó személyében találta meg Isten ezt az összekötő láncszemet, és vállára tette egy ország nevelőszülői hálózata vezetésének minden munkáját, ezzel járó nehézségeit, de a sikerekkel járó örömét is. Faust Gyula vörösberényi lelkipásztor ajánlotta fel ezúttal a teret ahhoz, hogy ezzel az előadással is ez a lánc tovább épüljön.

Kérek mindenkit, hogy írásom elolvasása után ne folytassa tovább napi teendőit, hanem adjon magának  5  perc gondolkodással töltendő időt.
Üljön le egy nyugodt helyre és őszintén válaszoljon a következő kérdésekre:
Hozok-e áldozatot magamért?
Mire vagyok hajlandó a családomért?
Teszek-e valamit a közösségért, a településért, amelyben és ahol élek?
Teszek-e valamit a hazámért?

OLYAN VILÁGBAN ÉLÜNK, ahol mindenki csak kapni szeretne. Aki pedig ad, az minimum gyanús. Miért is teszi? Milyen érdek vezérli? Mi a célja vele? Az nem lehet, hogy csak úgy…
Már arra is ferde szemmel néznek, aki az egészsége érdekében hajlandó áldozatokra. Megmosolyogják a kocogó embert. Legalább egy kis húslevest egyél! – mondják a vegának.